Kornéllal a megismerkedésünk után néhány napig chatelünk. Szellemesen ír. Tetszik, ahogy a világot látja. Elveszek a gondolataiban. Újra és újra elolvasom őket. Nagyon szeretnék megint találkozni Vele. Épp azon gondolkozom, hogyan is vessem fel, hogy folytassuk személyesen, mikor megkérdezi, hogy nem iszunk-e meg egy sört valamikor. De, igen, persze. Gépelem villám sebességgel. Mikor? Hol? Gyorsan egyeztetjük naptárainkat, (ez az első logisztikai megbeszélésünk, azóta igazi profik lettünk ebben, és az ő szavaival élve: alig lett több ősz hajszálunk közben). Aztán a hely is megvan. 4 nap múlva este 7kor. Most már csak várni kell.
Otthon elmesélem Andrásnak, hogy asszem Kornél randira hívott. Kicsit értetlenkedik, hogy hogy nem tudom randi-e vagy sem. Vonogatom a vállam. Megiszunk egy sört, és nagyon remélem, hogy randi. Az elmúlt két évben mindkettőnknek sok légyottja volt. A kezdeti zavarnak már nyoma sincs. András végig nézi, ahogy vagy hússzor átöltözöm, közben viccelődik. A végén megdicsér, hogy milyen szép vagyok. Érezd jól magad – Mondja, és megcsókol. Kilépek az ajtón.
Késem, persze, hogy késem, mint mindig. De nem sokat. Kornél a kerthelyiségben vár. Szeptember közepe van, még jó az idő. Feláll, puszit ad, leülünk, rám néz és ebben a pillanatban már biztos vagyok benne, hogy egy randin vagyok.
Ráadásul egy remek randin! Nincs feszengés. Úgy beszélgetünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, de közben mégis minden történet új. Ritka az ilyen. Vannak nagy találkozások. Előre elrendeltetett, sorsszerű vagy véletlen, nem számít. Csak az számít, hogy nagyon jó! Van köztünk valami, amit leginkább ősbizalomnak tudnék nevezni. S ebben a bizsergésben benne van a szerelem ígérete. Ami megijeszt. Szerelembe esni mindig veszélyes. Mert noha csodálatos tud lenni, könnyen darabokra tudsz benne törni. …
Kevés ehhez fogható első randim volt. Nem akarom, hogy véget érjen. Csak egy kicsit maradjunk még itt ebben a varázslatban! Nem tudom hova vezet ez, de a búcsúzáskor azt érzem, amit azóta is minden elválláskor, alig várom, hogy újra lássam. Ilyenkor bekapcsol a szívembe egy stopper, ami visszaszámolja a perceket az újra-együtt-létig.
