Szeptember elején, két évvel a nyitás után sétált be az életembe Kornél. Persze akkor még fogalma sem volt róla, hogy épp az életembe sétál be. Akkor úgy gondolta, hogy egy kis, underground kocsmába jön be, meginni egy sört, és meghallgatni egy kerekasztal-beszélgetést, amit történetesen én moderáltam. 

Elsőnek érkezett, mikor én még a terem berendezésével voltam elfoglalva. Egy molinót próbáltam felrakni a falra. Akik ismernek pontosan tudják,  hogy milyen végtelenül béna és ügyetlen tudok lenni az ilyen dolgokban. Én vagyok az a nő, aki mindig a saját ujjára csap a kalapáccsal,  és aki a saját lábában botlik el. 

Nézi egy darabig ahogy szenvedek,  mosolyog,  aztán segít. Közben egymásra nézünk,  nevetünk,  én gyorsan elfordítom a tekintetem,  mert érzem,  hogy elpirulok.... utálom,  hogy az arcom mindig elárul.

Aztán egyszer csak megkérdezi,  hogy én leszek-e a moderátor. 

• Igen- felelem
• Ildi csupa jót mondott rólad...

Ekkor esik le:

• Ó akkor Te vagy Kornél?
• Igen

Kornél Ildi párja lassan 5 éve, és persze Nikié közel 14 éve. Mikor bekerültem a budapesti poli-szubkultúrába, rengeteget hallottam róluk. Ők egy ilyen „bezzeg” csapat. Az ő hálózatuk az élő bizonyíték, hogy a poliamória igen is működik, és lehet nagyon szépen csinálni. Viszont eddig az estéig együkükkel sem találkoztam. Ildivel volt egy remek telefonbeszélgetésem, amivel erre az estére készültünk fel. Ő ma az egyik beszélgető társam. Aki nagyjából ezen a ponton érkezik meg az estében. (Niki kb fél órával azután esik be, hogy elkezdődik a program. Akkor még nem tudtam, de magához képest egészen korán jött meg)

A nézők félkörben ülnek körülöttünk. Kornél pont úgy ül, hogy mikor a beszélgető társaimra nézek nem látom, viszont végig azt érzem, hogy a tekintetével lyukat éget a tarkómra. Közbe szól, sokszor. Ami alapvetően idegesítő is lehetne, de nagyon jókat mond, és vicces. Tetszik Egyre kíváncsibb vagyok. Vajon én is tetszem neki? Azt érzem, hogy igen, nagyon. De vajon ezt csak beleképzelem, vagy tényleg? (spoiler: nem csak beleképzeltem, tényleg)

A beszélgetés után kint cigizünk. Kornél mellettem áll, alig várom, hogy beszélgethessek vele. De Ildi meg Niki már indulna, éhesek. Megkérdezem, hogy bejelölhetem-e őket facebookon, hogy folytathassuk a beszélgetést. Kornél előbb vágja rá az igent, mint hogy befejezném a mondatom. Megint egymásra nézünk… Ott és akkor mindketten biztosak vagyunk benne, hogy a körülöttünk állóknak teljesen egyértelmű, hogy mi flörtölünk, ráadásul milyen kendőzetlenül. Később derül csak ki, hogy rajtunk kívül senki se vette észre, hogy elkezdődött valami…..