Anna vagyok és poli

Hogyan lehet kettőt szeretni

2020. február 14. - Vas Anna

heart-1450300_1920.jpg

Mióta elindult ez a blog kaptam hideget is meleget is bőven. A legtöbben azt firtatják, hogy lehete-e egyszerre két embert szeretni, úgy igazán, vagy csupán elhidegültem a férjemtől, és ez az egész a váláshoz vezet, majd megint monogámok leszünk valaki mással. Nincs kristálygömböm, nem látom a jövőt. Azt viszont meg tudom veletek osztani, hogy hogyan érzek most ebben a pillanatban. Jelenleg két férfivel van kapcsolatom Andrással tizenhárom éve, Kornéllal öt hónapja. Ők egyébként ismerik egymást és jól kijönnek, bármennyire is meglepő ez sokaknak. Ahogy én is ismerem az ő kedveseiket.

A két kapcsolat sokban különbözik egymástól. Egyrészt, mert a két férfi is más- és más, másrészt az idő is befolyásolja ezt. Kornél szokta mondani, hogy többek között azt szereti a poliamoriában, hogy egyszerre lehet átélni a különböző kapcsolati fázisokat párhuzamosan.

Ami viszont mind a két kapcsolatra igaz, teljes szívemből szeretem őket és mindkettőjükkel van szexuális kapcsolatom is. De nézzük, hogy miben térnek el egymástól:

Kornéllal kezdem, mert öt hónapos kapcsolata talán már mindenkinek volt. Áldott időszak ez. Már egyértelműen nem egy futó kaland, hanem kapcsolat. Már vannak közös szokásaitok. Már ismeritek a másik hibáit és azzal együtt szeretitek. Már mindenféle feszültség nélkül tudtok meztelenek lenni egymás előtt. De még annyi új dolog van. Még annyi új téma van. Még annyi új titkot tartogat a másik teste. Még nem tudtok nem egymáshoz érni. Szóval így vagyunk most mi Kornéllal. Túl az első konfliktusokon és nehézségeken. Bizonyítottuk egymásnak, hogy ez a kapcsolat mindkettőnknek fontos, hogy kitartunk egymás mellett. Kezdjük megtalálni a helyünk a másik életében. Rendszerszinten gondolkozunk, vannak közös terveink. De a leginkább varázsolni szoktunk. Nyarat varázsolunk a télbe, boldogságot a fáradt, kimerült hétköznapokba, és végtelen mennyiségű energiát tudunk teremteni. Időnként nem tudunk elszakadni egymástól. S teljesen mindegy, hogy éppen miről beszélünk, ha felhív és meghallom a hangját, rögtön megkívánom. Hogy tudok-e féltékeny lenni Rá? Persze. Leginkább a rengeteg időre, amit a másik párjaival tud tölteni. Hogy ők egész napokban gondolkoznak, míg nekünk csak órák jutnak. Időnként álmodozunk róla, hogy egyszer majd lesz 48 óránk egyhuzamban, elképzeljük mi mindent csinálnánk, ha ennyi szabadidőnk lenne. S egyszer talán lesz is majd. Persze a korlátos időnek is megvannak a maga előnyei, ettől lesz olyan intenzív minden. Mert mindent abba a pár órába kell belesűrítenünk, ez nagyon komoly jelenlétet eredményez. Pillanatnyilag fülig bele vagyok zúgva. Eddigi életemben csak két másik emberbe voltam ennyire szerelmes. András az egyik.

Andrással tizenhárom éve vagyunk együtt. Ha nem volt még olyan kapcsolatod, ami tovább tartott mint egy évtized, akkor könnyű pálcát törnöd felettünk, ha viszont már volt, minden szavam érteni fogod. Tíz év után már nem jön a vágy magától. Ott már keményen dolgozni kell. Annyira könnyű elengedni a szexualitást. Annyira könnyű belefelejtkezni a hétköznapokba. Annyira könnyű nem egymás felé fordulni. Annyira könnyű lakótárssá válni. Mi sohasem tettük. Sem a monogám, sem a poli éveinkben. Minden nap teszünk a kapcsolatunkért. Figyelünk egymásra. Két kisgyerek mellett, úgyhogy mind ketten főállásban dolgozunk, ez nagyon nehéz. De megtaláljuk a mi saját időnket. Hogy szoktunk-e vitatkozni? Hogyne. Ugyan olyan szenvedélyesen tudunk veszekedni, ahogyan szeretkezni. Szóba került-e köztünk a válás? Igen, többször is. Ez elkerülhetetlen. Rengeteget beszéltünk róla, mint lehetőségről, és meggyőződésem, hogy ezt is szépen tudnánk csinálni. De mindig arra jutottunk, hogy mi együtt akarunk maradni, hogy minden nehézség ellenére, borzasztó fontos, ami köztünk van. Ő a legfőbb szövetségesem. Hogy szoktam-e féltékeny lenni Rá? Persze, időnként nehéz látni, hogy életed párja csodás mélységeket él meg egy másik nővel. Időnként irigylem, hogy Rá még olyan könnyen tud vágyni. Hogy nekik még olyan könnyű. Viszont elképesztően hatnak a mi szexuális életünkre az új kapcsolataink. Szinte még gyerekek voltunk mikor összejöttünk.  Rengeteg fejlődést és újdonságot hoztak az életünkbe az új párjaink, amit mi bevittünk a közös ágyunkba. Vagy ahogy egy ismerősöm mondta nem rég: „ az ember éldegél egy hosszú kapcsolatban, és közben a szexben új dolgokat találnak ki”. Nyilván másképp is lehet újítani, frissen tartani. Egyik este megkérdeztem Andrást:

  • Hogyha visszamehetnél az időben, javasolnád-e nekünk, hogy inkább menjünk párterápiára, vagy kezdjünk szexshopba járni és mindenféle játékot vásárolni, vagy tudom is én mit, csak ne nyissunk?
  • Azt gondolom, hogy a poliamoria egy út a sok közül. Valószínűleg nehezebb, mint a többi, viszont cserébe sokkal izgalmasabb. S egyáltalán nem bánom, hogy ezt választottuk.

Mondtam már, hogy imádom, hogy a férjem mennyire bölcs és tisztánlátó tud lenni?

Van- e hierarchia a kapcsolataim között? A szerelmeim egyenrangúak, de nem egyenjogúak. Egyik szerelem sem értékesebb, mint a másik. Viszont ha Andrásról, ha a családunkról lenne szó, egy pillanat alatt engedném el Kornélt és az összes csodánkat. Beleszakadna a szívem, de akkor is. Hálás vagyok, hogy tudom, András sosem kérné ezt tőlem, hogy megadja nekem ezt a szabadságot.

Egy valami biztos, nem hidegültem el a férjemtől. Ma is, mint tizenhárom éve minden nap, szeretem őt, csodálom, tisztelem és vakon bízom benne. Az Övé vagyok, de nem csak az Övé.

Fotó: pixabay

A bejegyzés trackback címe:

https://poliamor.blog.hu/api/trackback/id/tr715473558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Im just here for the comments 2020.02.14. 17:29:01

Hú, hát érdeklődve olvastam az eddigi bejegyzéseket, valahol irigylem ezt a hozzáállást. Én tudom magamról, hogy nekem ez nem menne, de nagyon érdekes ez a világ és látásmód, amiről írsz.
Én simán el tudom képzelni, hogy ezek a kapcsolatok jól működnek és tele vannak érzelemmel és szenvedéllyel, nem hiszem, hogy ez valami ördögtől való dolog lenne.
Kíváncsian várom a további sztorikat.

_Wasp_ 2020.02.14. 19:25:07

érdekes ez

én több mint tíz éve vagyok a feleségemmel (ráadásul ennek az időnek nagy részét én otthon dolgozva töltöttem, ő pedig szintén otthon a gyerekek születése miatt, szóval voltunk annyit egy légtérben, mint más házasok huszonsok év alatt, bár nehéz így összehasonlítani a dolgokat. Sosem volt szó komolyan arról hogy váljunk el (vita hevében elhangzott, "ha nem tetszik el lehet menni" kb 10 év alatt háromszor, egyikünk sem gondolta komolyan, szerintem te nem is erre gondoltál). Valahogy én nem érzem azokat a nehézségeket a hosszú távú kapcsolatban amiket te leírsz.

Nem érzem mit tudna adni nekem egy másik nő. Miért akarnék mással randizni/szexelni? Kb csak rosszabbra cserélhetném a feleségem. (mielőtt félreértésre adna okot: nyugodtan nyaralgathatnék egzotikus helyeken vele pénzügyi oldalról, és a korosztályom csak szeretne olyan sportokat űzni, olyan hobbikkal foglalkozni mint szerencsére megtehetem, szóval nem arról van szó hogy híján vagyok az önbizalomnak a női nem kapcsán) Csakhát a másik nő olyan hátrányban lenne, ami behozhatatlan. Az itt talán kevésbé lényeges, hogy feleségem baromi jó fej, szívesebben töltöm vele az időt mint bárki mással, de sokkal fontosabb ennél is, hogy három közös gyermekünk anyja, és ezzel nem versenyezhet a hamvasabb bőr, a szarkalábak nélküli szem, a feszesebb popsi. Más pozitívumra pedig biztosan nem lehetne számítani. Próbáltam beleképzelni magam a helyzetbe amit a blog felvázol, és azt kell mondjam összességében szerintem sokkal lazább vagyok mint az emberek többsége (tehát például ha feleségem bejelentené, hogy szeretője van, feltehetőleg picit sem akadnék ki, sőt próbálnék neki segíteni is, hogy legyen rá ideje, bízva abban, hogy ez az egész csak időleges) Viszont ha állandósulna, üzemszerűvé és mindennapossá válna, ha folyamatosan azt kellene éreznem, hogy "már kevés vagyok neki", és boldogtalan kettőnk kapcsolatában, akkor elengedném. Jó, az "elengedés" itt csak eufemizmus, igazából arról van szó, hogy megkérném, ne jöjjön haza többet, építsen magának boldog új életet valaki más oldalán. Én egyébként hasonló megfontolásból, a férjed helyében kifejezetten küldenélek téged, hogy az alkalmi randik és kufircolások helyett több napot, (akár hetet) tölts együtt az új szerzeménnyel, és ha ez tényleg jó neked, ha valóban erre vágysz, akkor kaphasd meg, ne csak a nyálad csorgathasd a lehetőségért, ha pedig mégsem jelent igazi boldogságot a több együtt töltött idő, a lehetőséget valóban megkapva, akkor ez a felismerés végső soron előre viheti a kapcsolatotokat.

Persze mindenki úgy egyforma, hogy közben másmilyennek hiszi magát, pedig hát nem vagyunk egyedi hópelyhecskék

Szalay Miklós 2020.02.15. 01:16:16

Egy írás, mely jól összefoglalja, hogyan működik a szerelem, szeretet és barátság:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml

Ajánlom különösen a 4-es pontot, a szerelem tényezőiről, itt:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml#p12

moonshadow 2020.02.15. 06:03:10

Egy ember megismeréséhez egy élet sem elegendő.
"Hogyan lehet kettőt szeretni"
Úgy hogy egyiket sem ismered igazán, csak a felszínt kapargatod.
A kapcsolat áldozathozatal is, döntés, hogy valakinek nekiadod az idődet.
Amit most a Kornélnak adsz, azt az Andrástól veszed el, ennyi történik.

Örömhernyó 2020.02.15. 09:57:19

Szexuálisan kívánni lehet sok embert. Lehet kényelmi megfontolásokból vagy anyagi érdekből több partnert tartani. Szexpartnereket vagy akár szárazbarátokat. Mindenki úgy él, ahogy akar. Nekem is voltak rövid időszakaim, amikor egyik nő ágyából a másikba mentem. De mai szemmel látom, hogy az nem sokszerelműség, volt hanem nagyon ízlett a változatosság.

Örömhernyó 2020.02.15. 09:59:00

@Örömhernyó: Nagyon ízlett a változatosság szexuális téren. Ahogy véget értek azok a kapcsolatok, lelki bánatot nem sokáig éreztem.

Jean Paul Amondó 2020.02.15. 18:11:28

Szerintem ez a poliamoria duma csupán csak visszaélés a másik fél ragaszkodásával, aki kénytelen eltűrni, hogy a párja félredug.

artist_not_engineer 2020.02.17. 08:53:36

@_Wasp_: "feleségem baromi jó fej, szívesebben töltöm vele az időt mint bárki mással"
Ma reggel is erről beszélgettünk a feleségemmel. Izgalmas dolog megismerni másokat, de senkivel nem olyan jó, mint a párommal. Ezért vagyunk együtt már 14 éve. Van két gyerekünk, sok közös programunk, rendszeres és változatos szex. Nap mint nap kívánjuk egymást, de nem egyformán: Játszunk a szexben és variáljuk. Csodás.

"tehát például ha feleségem bejelentené, hogy szeretője van, feltehetőleg picit sem akadnék ki, sőt próbálnék neki segíteni is, hogy legyen rá ideje, bízva abban, hogy ez az egész csak időleges"
Az én feleségem előre szólt. Nagyra becsülöm az őszinteségét és a bátorságát. Sokkal jobb volt ez így, mintha átvert volna. Kipróbálta ős is, és én is, hogy milyen mással. Egymást támogatva csináltuk, és rengeteget tanultunk, fejlődtünk közben. Nagyságrendekkel javult a kapcsolatunk, pedig előtte sem volt rossz. Most már több mint egy éve újra fülig szerelémes álapotban lebegünk. És az kellett hozzá, hogy lefeküdjünk másokkal? Nem, nem az. Csak az hozta ki belőlünk, hogy olyasmikről is beszélgessünk, amikről azelőtt saját magunkban sem mertünk tudomást venni, nemhogy beszélni róla.

A csak szex a párunk nélkül izgalmas ugyan, de együtt sokkal jobb. Érzelmek (vagy összesokás?) nélkül nem volt olyan jó a szex. Illúziókba sem akartunk belemenni, hogy szexért cserébe törődést kapjunk valahol. Hiszen pont ugyanannyi energiát, törödést kell otthon is pelerakni a kapcsolatba... A poliamoriát is elvetettük. Teljes munkaidő, gyerekek (legalább egy hétvégi nap csak velük), baráti találkozók, és a saját, közös randijaink (heti kettő) mellett NEM fér bele, hogy időt és energiát rakjunk egy másik KÜLÖN kapcsolat építésébe. Ezt csak azért írtam le, mert olvasom ugyan, és megpróbálom megérteni azt, amit a blog szerzője írt, de nem értem, hogy hogyan fér bele az életükbe ez az egész úgy, hogy időről időre valamelyik fél nem érez veszteséget.

Viszont ismerkedni, flörtölni jó dolog. Úgyhogy flörtölni korlátlanul lehet mindkettőnknek. Rendszeresen be is számolunk róla egymásnak. Ismerkedni viszont csak együtt. Barátság extrákkal kapcsolatot keresünk párokkal. Ahol lehet szimpátia, kötődés, jó szex. De a találkák után mindenki a saját párjával megy haza. Én a pillangókat a saját páromra gondolva szeretném érezni a gyomromban, és nem más miatt. És szerintem ő is így van ezzel.